Amikor még nem a papírtáska volt a csomagolóeszköz

A csomagolás iránti igény, legyen az élelmiszer, vagy egyéb más termék tárolása, védelme és szállítása érdekében született meg.
Amikor az ember az ősidőkben a nomád, gyűjtögető, vadászó életmód szerint élt, már a folyamatos vándorlás alatt is szüksége volt valamire, amiben a megmaradt gyümölcsöket, zöldségeket, magvakat, bogyókat tárolhatta. Megoldották, bár még nem volt papírtáska.

Ez a fajta csomagolás iránti igény egészen a mai napig megmaradt, azonban a becsomagolni, tárolni, illetve szállítani kívánt tárgyak mennyisége változott. Ma ez már elképzelhetetlen mennyiség. A fogyasztói társadalom létrejöttével ma már kevés kivételtől eltekintve minden eladott és megvásárolt termék becsomagolva kerül forgalomba. Ez így valóban elképesztő mennyiségű csomagolás.

A papírtáska alapanyaga a papír. Honnan származik?

Az ókori Kínában, a Han-dinasztia alatt, Cai Lun találta fel azt az akkor még forradalminak számító papírkészítési módszert, amelyhez vélhetően a fészküket készítő darazsak adták az inspirációt. Növényi rostokat, úgymint kendert, fakérget, vagy selymet vízbe áztattak, majd az így keletkezett pépből kifacsarták a vizet. Ezt követően vékony lapot nyomtak belőle, majd azt kiszárították a napon.

A papír legkorábban lejegyzett alkalmazása egy törékeny tárgyak védelmét szolgáló csomagolás volt. Ez persze még nem a mai papírtáska volt.
A hatodik századtól a teát már papírba csomagolták, és megjelent az első papírtáska is.
Azonban csak jóval később, 1870-ben szabadalmaztatták az első lapos fenekű bevásárlószatyrot, ami Margaret Knight nevéhez fűződik.

A papírból aztán később már kartonpapírt és viaszos, vagy vízálló papírt is készítettek.

A papírtáska története, avagy a világtörténelem legelső csomagolóeszközei

Ha az őskorig visszamegyünk, azt látjuk, hogy az ősemberek a különböző zsákmányolt és gyűjtögetett élelmeket vagy tárgyakat különböző természetes anyagokba csomagolták. Már igény volt a papírtáskára, de nem volt még papír, így állatbőrökbe, levelekbe vagy faágakból és csontokból összetákolt egyéb eszközökbe csomagoltak.

Mint a világon minden, ezek a meglehetősen primitív csomagolások az idők folyamán nagy változáson mentek át. Folyamatosan fejlődtek, egyre összetettebbé váltak.

Az írott történelem kezdetének elején már növényi alapanyagokból a későbbi kosarakhoz és zsákokhoz hasonlatos tároló eszközök készültek. Ezeket a fellelhető növényi és állati eredetű anyagokból készítették.

Az első papír alapú csomagoló eszközök megjelenése a XIX. századra tehető. Ekkor még vastagabb és vékonyabb méretekben, majd később a karton, vagy a farost csomagolás jelent meg. Itt még nem beszélhetünk a papírtáska megjelenéséről.
A XX. században robbant be a nagy csomagolási forradalmat elindító műanyag csomagolás. Ez mára – a környezetvédelem szempontjából jogosan – már fekete báránnyá vált. A legtöbb cég egyre jobban kerülik alkalmazását, és inkább áttérnek arra, hogy újra felhasznált papírokból készítsék a csomagolásaikat.

A rugalmas csomagolóanyagok egyik legismertebb és legrégibb változata tehát a papír. Bár a Kínában már 2000 évvel ezelőtt is készítettek papírt, Kontinensünkön csak a XIX. században készítették el a mai papírhoz már hasonló, fa alapú változatot.
A papírzacskó és papírzsák, a papírtáska csak a XX. század első éveiben kezdett elterjedni. Ez annak volt köszönhető, hogy az automata gépsorokon lehetővé vált a ragasztott papír elkészítése.